The final and by far the most common of the Stug sorozat. A felső felépítményt kiszélesítették: mindkét oldalon hegesztett dobozokat hagytak el. Ez az új felépítmény 2160 mm-re növelte magasságát. A harci rekesz hátsó falát kiegyenesítették, és a felépítmény tetején lévő szellőzőventilátort áthelyezték a harci rekesz hátuljára. 1943 márciusától elhagyták a vezető periszkópját. 1943 februárjában az Alketthez csatlakozott a MIAG, mint második gyártó. 1943 májusától a G modellekre oldalhajótesttel elhelyezett páncéllemezeket (Schürzen) szereltek fel a nagyobb páncélvédelem érdekében, különösen az orosz páncéltörő puskák ellen, de hasznosak voltak üreges töltetű lőszerek ellen is. Az oldallemezeket utólag szerelték fel néhány Ausf-re. F/8 modellek, mivel 1943 júniusáig minden frontvonalbeli StuG-ra és más harckocsira fel kellett szerelni őket a kurszki csatára való felkészülés során. A Schürzen felszerelése nem bizonyult elég erősnek, mivel sokan elvesztek a terepen. 1944 márciusától továbbfejlesztett rögzítést vezettek be; ennek eredményeként az oldalsó szoknyák gyakrabban láthatók a késői Ausf G modellnél. 1943 májusától 80 mm vastag lemezeket használtak a frontpáncélzathoz a két 50 mm + 30 mm-es lemez helyett. Azonban a befejezett 50 mm-es páncélzattal rendelkező StuG-k hátraléka fennállt. Ezek esetében 1943 októberéig még egy 30 mm-es kiegészítő páncéllemezt kellett hegeszteni vagy csavarozni.
Forrás: StuG III Ausf. G on Wikipedia
További infó:
A StuG III Ausf. G was the final and most widely produced variant of the StuG III series of assault guns. It was a self-propelled gun based on the chassis of the Panzer III tank, armed with a 75 mm StuK 40 L/48 gun that could fire both high-explosive and armor-piercing rounds. The StuG III Ausf. G entered service in December 1942 and saw action on all fronts of World War II until the end of the war. It was a versatile and effective weapon that could support infantry attacks, defend against enemy tanks, and provide indirect fire support.
A Stug III Ausf. G had a low profile, good mobility, and thick frontal armor that made it hard to hit and destroy. It was also cheaper and easier to produce than conventional tanks, and could be mounted with additional equipment such as a machine gun, a concrete armor plate, or a remote-controlled demolition charge. The StuG III Ausf. G was one of the most successful German armored vehicles of the war, with over 8,000 units built and a high kill ratio against enemy tanks.
